A Keresztapa... 

Huh! Még magam sem tudom, hogy mit mondjak... Te szentséges Lucifer!  Hogy én?! Lolita-sama ne találja a szavakat? Döbbenet.  De azért megpróbálom összeszedni magamat! ;) 

Igazából ez az egyik legnagyobb szabású, maffia film, amit az életemben valaha is láttam! Hihetetlen, Gyerekek! O.o Na, de kezdem az ismertetését ennek a borzasztóan régi filmnek! Amúgy előre is elnézést kérek mindenkitől, mostanság nem vagyok valami élénk. ---> Fogalmam sincs, hogy miért!  

Amit írnak róla:

Ahogy az olasz maffia konzervatív, szigorúan patriarchális hierarchiájában, úgy a filmben is a családfő helyezkedik el a középpontban. Ő a keresztapa, aki a New York-i olasz közösség hozzá tartozó része felett totális hatalommal rendelkezik: semmi nem történhet a tudta és beleegyezése nélkül. Az amerikai társadalomból kiábrándult, hagyományaira büszke olasz közösség egyedül rajta keresztül képes érdekei érvényesítésére, amiért cserébe a Don megkérdőjelezhetetlen hűséget követel meg. Brando a Corleone család fejének szerepében maga a megtestesült hatalom. Legendássá vált halk, nehézkes beszédét soha, senki egy pillanatra sem szakítja félbe. Megfontolt stratéga, aki amikor már mind szellemileg, mind fizikailag egyre kevésbé alkalmas a család irányítására, képes visszavonulni, ezzel átadva helyét legrátermettebb fiának. A legifjabb Corleonét a család távol kívánja tartani az „üzlettől”. Háborús hős, mintapolgár egészen addig a pillanatig, amíg apja ellen gyilkossági kísérletet nem hajtanak végre. Addigi kívülállását önmaga szakítja meg, elindul azon az úton, amin haladva a film végére már ő maga „rendezi a család ügyeit”. Az apja kórházi ágya mellől az őröket visszarendelő korrupt rendőrtiszt pofonjai ráébresztik, hogy nem tudja kívülállóként szemlélni családja életét. Rádöbben, hogy törvényes út számára nem létezik: a törvény azt szolgálja, aki többet fizet érte. 

Leírás forrása: Wikipédia (https://hu.wikipedia.org/wiki/A_Keresztapa) ----> Aki többet akar megtudni magáról a filmekről! :) 

Amit én írok róla: 

Mint, ahogy az előbb leírtakban is elhangzott, ez egy olasz maffiáról szóló film, aminek főszerepében Don Vito Corleone, vagyis a Keresztapa (Marlon Brando) áll, akinek hihetetlen hatalma van a New York-i olasz közösség felett. Nem ragozom tovább, ott ő az ász. Tipikus bűnügyi, ellentétes eszméket követő bandák harcát bemutató film, amiben annyira, de annyira sok ember veszti életét, hogy azt épp ésszel nem lehet felfogni! Két kezemen nem tudnám megszámolni, hogy összesen mennyien haltak meg benne. És most még csak az első részéről beszélek a Keresztapának. XD A történet ott kezdődik, hogy Don Corleone lányának, Connie-nak épp esküvője van. Persze miért hagynák békén szegény maffia vezért az egyetlen lánya esküvőjén? Áh! Az öltönyös, köpcös kis senkiháziak csak úgy jönnek egymás után! Mint valami maraton! XD Az viszont elég szánalmas, hogy akkoriban az emberek nem tudtak erőt venni magukon, és saját maguk megoldani a problémájukat. Ezért is keresi fel mindegyik a Keresztapát. Nekem ha valami bajom van, azt saját kezűleg oldom meg, úgy, ahogyan azt én akarom. Nem támaszkodom senkire sem (olyan gerinctelen húzás, nem?), de főleg nem a Keresztapára. Mindenkit megöl. Szóval ott tartottam, hogy Connie, esküvő, ügyfelek... A boldog párocska mennyegzőjükre meghív egy országszerte elismert énekest, Johny-t (azt hiszem ez a neve xd), akinek - milyen meglepő - pont van egy kis gondja. Nem akarnak neki osztani egy szerepet egy filmben, és azt ugye nem hagyhatja a nagy Don Corleone, hogy az ő madárkája szomorú legyen, ezért is kezd intézkedni az ügy érdekében. Így kezdődik az egész herce-húrca. Mint valami verseny... Ki öl meg több embert ennyi, meg annyi idő alatt? Kész vicc. 

De ezektől függetlenül nem olyan borzasztó rossz film, azt gondolom egyszer mindenki meg tudja nézni - kivéve anyámat, az akár nyolcmilliószor is le tudná játszani csak az első részt. Még egyszer kérlek, ne legyél anyám 2. 

Kiadási év: 1972. --->elég régi

Részek: 3

Korhatár: Bátran ajánlom a +16-ot, mivel vannak benne olyan véres jelenletek, amik talán nem gyerek szemnek valók. Bár a történethez tartozik, hogy elég gyatrák a véres jelenletek is, a Pengéhez képest ez a film elbújhat a búsba. De azért tessék komolyan venni! 

Szereplők: Egyáltalán nincs problémám a szereplőkkel, inkább csak a személyiségükkel. Például Don Corleone lányának, Connie-nak valami förtelmes modora van. Visít, sír, ordít, nevet olyan helyzetekben is, amikor azt a legkevésbé sem kellene. Mindenre féltékeny lesz... Magyaránt egy igazi boszorkány. Vagy én nem is tudom, hogy mit kéne rá mondanom. 

Grafika: Igen, tudom, hogy nem kéne erről beszélnem, ha már ilyen régi filmről van szó, de azért mégis. Szörnyű, hogy mennyire megviseltek a felvételek! Én néha még azt sem tudtam, hogy ki beszél a filmben, annyira homályos volt a képernyő! De hát mit is várok egy 72'-es filmtől? XDD 

Nosza! Ez lett volna az első film ajánló, remélem valamennyire elnyerte a tetszéseteket!  

Csók,Lolita-sama!